A Közösség által követett dzogcsenhagyomány
Garab Dordzsétől származik, aki az ötödik század táján jelent meg a
nyugat-indiai Oddijánában.
Tanításának középponti témája a létezés valódi természetének közvetlen felismerése,
amely túl van az ok és hatás elvén.
A dzogcsen ezen hagyománya a
tibeti
buddhizmusban maradt fenn.
A Közösség Chögyal Namkhai Norbu Rinpocse átadási vonalát követi.
.: IDÉZETEK :.
A dzogcsen
ismerete olyan
mint a legmagasabb csúcson állni:
egyetlen hegy sem marad rejtve,
és aki e legmagasabb ponton találja magát,
azt senki és semmi nem kötheti meg.
–
részlet egy dzogcsen upadésa tantrából
³ ³
Sok embert egyáltalán nem érdekelnek a spirituális dolgok, és ezt a fajta érdektelenséget társadalmunk általános materialista szemlélete erősíti. Ha megkérdezed valakitől, miben hisz, még azt is válaszolhatja, hogy nem hisz semmiben. Az ilyen ember azt gondolja, minden vallás alapja a hit, ami egy kicsit jobb azért a babonánál, de semmi köze a modern világhoz. A dzogcsent nem lehet vallásnak tekinteni, hiszen nem mondja, hogy bármiben is higgyünk. Ezzel ellentétben az a célja, hogy az egyént arra sarkallja, tanulmányozza önmagát, és fedezze fel önmaga számára valós helyzetét.
A test, beszéd és tudat bajainak kezelésére a dzogcsentanítások olyan gyakorlatokat nyújtanak, amelyek az egyén mindhárom szintjével foglalkoznak. Ezeket beépíthetjük mindennapi életünkbe, hogy egész élettapasztalásunkat, feszültségünket és zavartságunkat átváltoztassuk bölcsességgé és igazi szabadsággá. A tanítások többségükben nem elméletiek, hanem gyakorlatiak, és bár rendkívül ősiek, ugyanúgy érvényesek a jelen léthelyzeteire is, hiszen az egyén testének, beszédének és tudatának természete az idők során nem változott.
Az őseredeti állapot
A dzogcsentanítás lényegében az őseredeti állapot tanítása, amely minden egyén saját valódi természete a kezdetektől fogva. Belépni ebbe az állapotba annyit jelent, mint megtapasztalni önmagunkat mint az univerzum középpontját, de természetesen nem a közönséges, egoista értelemben. A közönséges, egoközpontú tudatosság a kettős látásmód szűk ketrece, mely kizárja önmagunk igaz természetének - az őseredeti tudatosság terének - megtapasztalását. Az őseredeti állapot felfedezéséhez meg kell értenünk a dzogcsen tanítását. A dzogcsentanítás hagyományláncolatának funkciója az, hogy azok, akik megvalósították ezt az állapotot, vagy megalapozták magukat benne, átadják az erről szóló tudást azoknak, akik a dualitás hálójában fennakadtak.
A dzogcsen elnevezés, amelynek jelentése „Nagy Tökéletesség”, ennek az állapotnak a tökéletességére utal, amely a kezdetektől tiszta, semmit sem elutasító vagy elfogadó. Ahhoz, hogy megértsük, és belépjünk az őseredeti állapotba, nincs szükség intellektuális, kulturális vagy történelmi ismeretekre. Ez az állapot természeténél fogva értelmen túli. Amikor valaki tanítást kap, mégis szeretné tudni, hogy hol keletkezett, honnan származik, ki tanította és így tovább. Mindez érthető, ám maga a dzogcsen mégsem tekinthető egyetlen ország kultúrájához tartozónak sem. Az egyik dzogcsentantra, a Dra Thalgyur Cave Gyü szerint például a dzogcsentanítás tizenhárom másik naprendszerben is megtalálható. Így még azt sem állíthatjuk, hogy a dzogcsentanítás kizárólag bolygónk, a Föld sajátja, nemhogy egy nemzeti kultúráé. Az azonban igaz, hogy a dzogcsen hagyományt, amiről szó lesz, a tibeti kultúra hagyományozta tovább, ez adott neki otthont Tibetben a feljegyzett történelem kezdete óta. Mindemellett mégsem mondhatjuk, hogy a dzogcsen tibeti, mivel az őseredeti állapotnak nincs nemzetisége, és mindenütt jelenvaló.
Így ha a dzogcsentanításokat a tibeti szellemi hagyományok - buddhizmus és bön - lényegének tartjuk (bár maga nem tartozik sem a buddhizmushoz, sem a bönhöz), és ha tudjuk, hogy Tibet szellemi hagyományai a tibeti kultúra lényegét alkotják, akkor a dzogcsentanításokat kulcsként használhatjuk a tibeti kultúra egészének megértéséhez. E megközelítés alapján megérthetjük, hogyan jelentek meg a tibeti kultúra különböző aspektusai mint a spirituális mesterek, a megvalósítás magas szintjét elért lények egységes látásmódjának különféle arculatai. Mint egy kristály a kultúra szívében, az őseredeti állapot tisztasága, ahogy sok mester tudatában megjelent, ragyogó fénysugárként, szikrázó tükörképként sugározta szét a tibeti művészet és ikonográfia, orvoslás és asztrológia formáit. Ha tehát megértjük a kristály természetét, könnyebben értelmet nyernek a belőle áradó tükörképek és fénysugarak is.
- Chögyal Namkhai Norbu Rinpocse: A Kristály és a Fény útja (részletek)