Csögyal Namkhai Norbu – 2017. december 28, Dzamling Gár. Kivonat az 1. napról.
Köszöntök mindenkit az elvonuláson. Ez az elvonulás nem igazán hasznos a régi gyakorlóknak, akik már sok mindent tudnak, többé-kevésbé, ezért nekik a leghasznosabb, ha gyakorolnak. Nem érhetitek el a megvalósítást csupán egy tanító hallgatásával. Persze először meg kell érteni a tanítást, aztán alkalmazni és integrálni mindazt, amit tanultál. Ez az oka annak, hogy olyan sokszor vezetem ugyanazokat az elvonulásokat. Azért teszem, mert sok új ember vesz részt ezeken, és nagyon fontos megértenetek, hogy mit is teszünk valójában. Vagyis, ha figyelmesen hallgatsz, megértheted a lényeget. Szóval köszöntöm a résztvevőket.
Mindenkinek szép napot, a világ minden táján. Most kezdjük a Dzamling gári elvonulásunkat, aminek a címe Atijóga tanítás. Ez egy nagyon fontos téma, amit pontosan kell értenetek. Az emberek mindig a könyvek vagy a tanítások címére figyelnek, ahelyett hogy megértenék, miről is szólnak, így viszont nem fognak működni. Én általában atijógát tanítok. Először is igyekezzetek megérteni, hogy mit jelent az ati. Az ati oddijánai nyelven ati, szanszkritul adi, és annyit jelent (ős)eredeti állapot. Mindenki rendelkezik ezzel az állapottal, a feladatunk pedig ennek a felfedezése és az ebben való tartózkodás. A jóga szót jól ismeritek, manapság mindenfelé hallható, eredetileg szanszkrit szó. Oddijánai nyelven ugyanúgy használjuk, de a jelentése függ attól, hogy mit magyarázunk vele. A jóga kifejezést nem használhatjuk csak egyetlen dologra vonatkozóan. Például a jóga tibeti megfelelőjét szanszkritból és Oddijána nyelvéből fordították az ősi időkben kiváló fordítók, ők pontosan tudták mi a valódi jelentése, mit takar valójában.
A fordítók eljutottak nemcsak a nyelvig, hanem a szavak valódi jelentéséig. Például a jóga tibetiül naldzsor. Ha megérted, mit takar a szó, akkor közelebb jutsz a valódi jelentéséhez, tisztában kell lennünk ezzel. Nem használhatod úgy, ahogy neked éppen tetszik. A kifejezés két szóból áll, nal és dzsor. A nal a nalmára vonatkozik, ami azt jelenti, valódi állapot. Talán néhányan észrevettétek, hogy amikor énekeljük és táncoljuk Dzamlin Gár dalát, amit én írtam, a nalma, nal sokszor ismétlődik. A nalma a mi valódi állapotunkra vonatkozik, amin nem változtatunk, amit nem alakítunk. A dzsor azt jelenti, birtokolni a tudást, nem csupán intellektuális szinten, hanem úgy, ahogyan az a mi valódi állapotunkhoz kapcsolódik. Most már láthatjátok, hogy a naldzsor az eredeti állapotunkra vonatkozó tudásunk birtoklását jelenti. A dzogcsen tanítás megértése ennek a megértését, ennek a tanulmányozását jelenti. Ennek az alkalmazása pedig azt jelenti, hogy igyekszünk ebben az állapotban tartózkodni. Ha ezt nem csinálod, akkor a tanítás nem működik. Ez egy nagyon fontos dolog, amire emlékeznünk kell.
Gurujóga
Ezen az elvonuláson bevezetést adok ebbe az atijógának nevezett tanításba. Valódi állapotunkat kézzelfoghatóan próbáljátok megérteni. Órákon és órákon át magyarázok és gyakorlunk azért, hogy ezt az állapotot megértsük. Aztán mindenki, régi és új gyakorlók alkalmazhatják ezeket a módszereket. Meg kell értenünk, hogy hogyan találjuk meg a valódi állapotunkat. Ha ítélkezünk és gondolkodunk nem vagyunk a valódi állapotunkban. Beszélhetünk a tudatról és a tudat természetéről. Mi a tudat? A tudatot már nagyon jól ismerjük, mert folyamatosan ítélkezünk és gondolkodunk – ez a tudat dolga. Szóval, még ha nem is tapintunk, nem is látunk valamit, érzékelhetjük, megfigyelhetjük, hogy folyamatosan gondolkodunk, egyik gondolat jön a másik után, aztán újabb gondolat merül fel folyamatosan – ez a tudat működése. Ezzel szemben a tudat természetét nem ismerjük. Pedig ez a tanítás lényege. Vagyis tanulunk és alkalmazzuk a megszerzett tudást, de erről holnap beszélek.
Ebben az esetben elengedhetetlen akár az új, akár a régi tanítványoknak, hogy a módszert, vagyis a gurujógát megtanulják és értsék. A guru szanszkritul tanítót jelent. Vagyis amikor tanulunk és követünk egy tanítót, ő igyekszik segíteni, hogy megértsük a valódi lényeget. Hallgatjuk a magyarázatait és azt, hogy hogyan kell alkalmazni a hallottakat. Ezzel a tapasztalattal kell együtt haladnunk, még akkor is, ha igazából nem fedeztük fel a valódi természetünket. A tudatunk természetét azért nehéz felismerni, mert a képességeinket a hétköznapi tudatunk befolyásolja. Tudunk ítélkezni, tudunk gondolkozni, ez nem probléma, de ezek a tevékenységek időbe és térbe vetettek. Amikor pedig a tudat természetéről beszélünk, akkor csak a tudat meghaladása által juthatunk ebbe az állapotba.
Amikor egy tanítást követünk és egy kicsit a mélyére megyünk, találkozhatunk olyan dolgokkal, mint „mádhjamika”, a „mádhjamika állapota” vagy a „végső igazság” stb., sokféle név. Ez azt jelenti, hogy a tudatunkkal fedezünk fel és tanulunk, és ezen keresztül legalább egy kis elképzelésünk van ezek jelentéséről. Amikor egy tanítást követünk, számos dolgot kapunk, amiket instrukcióknak, útmutatásoknak nevezünk. Az útmutatások nemcsak arra vonatkoznak, hogy vizualizáljunk egy istenséget vagy énekeljünk egy mantrát, ezek nagyon viszonylagosak. Az útmutatások valódi lényege a tudat természetére vonatkozik. Még ha nem is egy nagyon magas szintű tanítást követünk, vagy a tanítás valódi lényegével vagyunk kapcsolatban, amikor bepillantást kapunk az ati gurujógába, lehet egy kis tapasztalatunk.
Ezzel a tapasztalattal, még ha nem is fedeztük fel a tudat természetét teljes mértékben, megérthetjük, milyen irányba induljunk el ennek érdekében. Az irány nemcsak azt jelenti, hogy hiszünk valamiben, nemcsak azt jelenti, hogy megtanuljuk egy istenség vizualizációját vagy egy mantra éneklését. Nem mondom, hogy ezek a tevékenységek nem bírnak jótékony hatással. Lehet viszonylagos hasznuk, mivel relatív körülmények között élünk. Ezek a módszerek azonban a tudatunk alkalmazásához kapcsolódnak. A hétköznapi tudat pedig teljesen a térben és időben van, így korlátozott. A hétköznapi tudatnak nincs meg a képessége, hogy ezen a korlátozottságon túllépjen. Ezért amikor a tudat természetéről beszélünk, az csak egy koncepció a tudatunkban. Nem ismerjük a tudat természetét. Ahhoz, hogy megismerjük, meg kell tanulnunk az ati gurujógát. Emlékezzetek rá, amikor elvonuláson vagyunk, legalább százszor elismétlem: „Igyekezzetek az ati gurujógára koncentrálni”. Még ha itt vagy egy elvonuláson, és számtalan dolgot tanulsz is, a legfontosabb az ati gurujóga. A tanítás lényege, amit a tanító átad neked, ezzel kapcsolatos. Azért vagyok itt, hogy elmagyarázzam az ati gurujógát és azt, hogy hogyan gyakoroljátok. Tudom, az emberek elégedetlenek, amikor nagyon egyszerű módon magyarázom a gyakorlást.
Talán néhányan így gondolkodnak: évek óta tanulom az ati gurujógát, nincs szükségem újabb magyarázatra. Tudom, hogy ésszel fel tudjátok fogni, mi az ati gurujóga, de ha nem tudod egyesíteni, akkor mi értelme van? Ez a probléma, és ezért ismétlem mindig. Amikor tehát ati gurujógát gyakorlunk, hogyan kezdjünk neki? Intellektuálisan megértjük, ez olyasmi, aminek a megértése a tudat természetéhez kapcsolódik. Ezért el akarjuk sajátítani, meg akarjuk tanulni. De mi is ez? Ez a te tudatod. A tudatod gondolkodik és ítélkezik. Ez nem ati gurujóga. Most arra gondolsz: „Ati gurujógát akarok csinálni”. Máskor arra gondolsz, „Gyakorolni akarok”, majd arra, „Kényelmesen akarok ülni”. Különösen a gyakorlás kezdetén a kezdők, amikor elkezdik hallgatni a tanítást, a dharmát, nagy érdeklődéssel teszik a földön ülve, keresztbe tett lábakkal. Aztán ugyanezek az emberek néhány hónap vagy év múlva már keresnek egy kényelmes karosszéket, amiben ülve gyakorolhatnak. Láthatod, hogyan változunk. Ez nem fejlődés, mi mindig „ügyködünk” a tudatunkkal. Nem azt mondom, hogy a földön kell ülnöd keresztbe tette lábbal, de ha úgy érzed jobban magad, akkor rendben. De emlékezz rá, Sákjamuni Buddha is egy fa alatt ült hat éven át.
Amikor megismered a Vairócsana testhelyzetet, akkor órákon át tudsz ebben maradni fájdalom nélkül, és az egész testedet is képes vagy egyenesen tartani. Minden gyakorlásban, legyen az szútra vagy tantra, fontos, hogy a hátadat egyenes tartsd. Ez egyensúlyozza ki az energiákat. Vagyis ha valaki egy kis jantra jógát tanul, máris megvan az eredménye, és képes a gerincét egyenesen tartani. Ez néha szükséges, de nem minden esetben. A dzogcsen tanítás instrukcióiban gyakran az szerepel, hogy ülj kényelmesen. Lehet, hogy a földön ülsz keresztezett lábbal, és ez nem kényelmes. Ebben az esetben jobb egy székre ülni. Néha a japán gyakorlók a térdükön ülnek, ez szintén lehet kényelmes. De a lényeg, hogy az energiánkat kiegyensúlyozva tartsuk, és ez segít abban, hogy a lényeghez közelebb jussunk. Aztán az jut eszünkbe, most már tényleg szükségünk van az ati gurujógára, és ekkor megint a tudatoddal kezdesz dolgozni. A tanítód elmagyarázta, te pedig megtanultad, és alkalmazod az ati gurujógát. Ezt hívjuk átadásnak. A tanító magyaráz, a tanítvány megérti a hallottakat. Ehhez az ati gurujóga esetében egyfajta vizualizáció is kapcsolódik, mert időben és térben élünk, és így az ati gurujóga végrehajtása is könnyebbé válik. Ennek során zengetsz egy A hangot, mert a thigle közepén egy tibeti A betű jelenik meg. Az A olyasvalami, mint minden hang eredete. Például a szankszrit ABC magánhangzókkal kezdődik, mégpedig az A-val. Ez érvényes a nyugati nyelvekre is, és az A itt is minden hang eredete. Aztán az A más hangokká válik: I, U, E. O stb., 16 különböző magánhangzó van a szanszkrit nyelvben. A, Ā, hosszabb és rövidebb, aztán I Ī U Ū Ri Rī Li Lī E Ē O Ō Am Ah – ezek mind magánhangzók.
Aztán a magánhangzókat követik a mássalhangzók, és ezek együtt alkotják a szavakat. Szóval mindennek ez eredete az A hang. Úgy tartják, hogy Buddha mondta, „Az A a legjobb betű, mert ez minden hang forrása.” Tehát a gurujógát ezzel a vizualizációval végezzük. Ha új gyakorló vagy, és nem ismered ezt a betűt, akkor egy-két gyakorlás után már könnyen el is tudod sajátítani, nem olyan nehéz. Sőt, ebben az esetben végezheted a vizualizációt a nyugati A betűvel. Az A betű a hang szimbóluma. A dzogcsen tanításban a hangot minden jelenség eredeteként magyarázzák. Így ismerjük meg a dzogcsen állapotát. A dzogcsen a mi valódi természetünket jelenti, az eredeti állapotunkat. Amikor azt kérdezzük, hogy milyen ez az állapot, akkor kaphatunk egy intellektuális választ. A tanításban az áll, hogy a dzogcsen állapota, ami a mi valódi természetünk, az a kadag és a lhundrub nem-kettőssége. Ezek tibeti szavak, a kadag azt jelenti, üresség. Amikor a dharmadáturól beszélünk, ami minden jelenséget felölel, ennek a valódi természete üresség. A dzogcsenben ezt hívjuk kadagnak.
Hogyan épül fel ez a szó tibeti nyelven? A Ka a tibeti ABC első betűje. A tibeti ABC nem olyan, mint a szankszkrit. A tibeti így kezdődik: Ka, Kha, Ga, Nga, Ca, Cha, Ca, Nya, Ta, Tha, Ta, Nga stb. és a vége Ha, A, és 30 mássalhangzó van benne. Ez egy kissé furcsának tűnhet, hogy a mássalhangzók végén van a Ha és az A, hiszen minden nyelv az A-t magánhangzónak tekinti. De a tibeti nyelvben ez éppen fordítva van (……) Tehát a Ka az első betű. Ez azt jelenti, hogy a Ka képviseli „az elsődlegest, az elsőt”. A dag azt jelenti, tiszta. A tiszta jelenti az ürességet, az ürességben nincs kettősség. A kadag tehát azt jelenti, hogy kezdetektől tiszta, vagyis ez az üresség, a dharmadhátu. A lhundrub arra vonatkozik, hogyha a valódi természetünket kizárólag ürességtermészetűként fogjuk fel, akkor a megértésünk nem teljes.
Ha csak az ürességet ismerjük, akkor az üresség nem jelent semmit. Ha például látsz egy tárgyat, egy vázát, és belenézel, nincs benne semmi. Akkor azt mondod, a váza üres. Ez valódi ürességet jelent. De ez a megértéshez nem elég. Néha az emberek úgy gondolják, mindent értenek az ürességről, a shunyatáról, utána pedig azt hiszik, megvilágosodtak, tudnak mindent. Azonban ennek a valósághoz semmi köze – még az ürességben is végtelen lehetőségek szunnyadnak –, ezt fontos megértenetek. Hogyan nyilvánul meg ez a végtelen lehetőség, és mik a jellemzői? A lehetőség a hangon keresztül nyilvánul meg. A hang az ürességből ered. A hang lassan nyilvánul meg, aztán mindent megérthetünk a viszonylagos körülményeink között . Ezért van A betű a thigle közepén. Ez képviseli a hangot. Amikor gyakorlunk, átalakulunk mint a vadzsrajána rendszerben, és ekkor vizualizációt végzünk a három vadzsrával: fehér OM, vörös ÁH és kék HÚM. De a lényeg nem ez a forma. A lényeg a hang, az OM, ÁH és HÚM hangja. Hasonlóan, amikor átalakulunk egy magszótaggal, HÚM-mal vagy HRI-vel. A vadzsrajánában minden megnyilvánulás az öt dhjáni buddhához kötődik.
Az öt család magszótagjai ezek: OM, HÚM, TRAM, HRI, A, és a hozzájuk tartozó hangokkal megérthetjük, hogy melyik buddhacsaládhoz tartoznak. Ez nagyon szorosan a hanghoz kapcsolódik. De ha csak gondolunk a hangra, és nem látjuk, nem érthetjük meg. A hangból árad, fejlődik ki a fény. Amikor azt mondjuk, A fény a fény és sötétség viszonyában értendő. Ez nem az öt színt jelenti. Az öt szín később alakul ki. Tehát a fehér A betű képviseli az A hang fényét. Ezt nagyon fontos megérteni. Így fokozatosan, ahogy végezzük a vizualizációt, lassan egyre nő a megértésünk. Amikor megjelenik a fény, akkor láthatod az ötszínű thiglét. Először az öt szín fejlődik ki, majd az öt bölcsesség stb. Aztán megértjük, hogy a képességek, a végtelen lehetőség megnyilvánulásának jelképe az öt elem. A dzogcsen tanításban úgy hívjuk, hogy lhundrub, ami az öntökéletes minőséget jelenti, amellyel mindannyian rendelkezünk. Nem érthetjük a thiglét és a fehér A-t, ha úgy tekintünk rájuk, mint valamire a gyomrunkban, nem ez a jelentése. Rendelkezünk ezzel a végtelen képességgel, és amikor rendelkezel ezzel a végtelen képességgel, akkor vadzsrajána módon kapsz beavatást, instrukciókat, és bármilyen formává át tudsz alakulni. Amit tanultunk például, hogy hogyan alakulunk istenségekké stb. – ezek instrukciók.
