Kedves Gyakorlók, az alábbiakban adjuk közre Steven Landsberg, a Nemzetközi Gakyil beszédét magyarul, ami az éves közgyűlésen hangzott el április 06-án Dzamling Garban. Rövidesen elkészül Constantino Albini beszédének a fordítása is.
Balázs, kék gakyil
Steven Landsberg – A Nemzetközi Gakyil elnöke
Jó reggelt kívánok mindenkinek. A Nemzetközi Dzogcsen Közösség nevében szeretettel üdvözlök mindenkit a közösség éves találkozóján. Erre a tanácskozásra évente egyszer kerül sor, ahol a közösség tagjai megválasztják az új vezetőséget, elfogadják a költségvetést és válaszokat kapnak a kérdéseikre.
Mindannyian tisztában vagytok vele, hogy egyfajta kételyekkel teli időszakban vagyunk és ennek megfelelően sok bizonytalansággal is kell szembenéznünk. Szerencsére a közös küldetésünk, hogy megőrizzük Rinpocse Tanítását és Átadását egyben tart bennünket, így hát a legjobb dolog, amit tehetünk, hogy egyénileg és közösségileg gyakorlunk, és hogy megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet a körülményekkel való együttműködésben, hogy biztosítsuk Közösségünk folytonosságát. A Nemzetközi Dzogcsen Közösség Gakyil tisztában van azokkal a kérdésekkel, amik mindenkiben felmerülnek a közvetlen bevezetést és a tagságot illetően. Ezek olyan kérdések, amikről mi magunk is sokat beszélünk. Ez egy nehéz helyzet.
Tudjuk, hogy amióta Rinpocse eltávozott, nem fog visszatérni az az idő, hogy bárki közvetlen bevezetést kapjon Namkhai Norbu Rinpocsétől. Ugyanúgy, ahogy én magam sem fogok közvetlen bevezetést kapni Padmaszambhavától, Vimalamitrától vagy Vairócsanától. Ez lezárult.
Így, ha aszerint gondolkodunk, hogy valaki csak úgy lehet a Dzogcsen Közösség tagja, ha átadással rendelkezik, akkor logikusan ebből az következik, hogy 50 vagy 100 év múlva már nem lesz tagunk.
Másrészről furcsállnunk kell, hogy vajon ez lett volna-e Rinpocse szándéka? Számtalan alkalommal hallottuk tőle, hogy a tanítás nemcsak a jelennek szól, hanem az elkövetkező generációk és a jövő számára is. Vagyis nem tudjuk most azonnal megválaszolni ezt a kérdést. Ez nem egy egyszerű helyzet, ami megoldásra vár, hiszen most valahogy ez a két szempont között vagyunk fogva.
Ebben a helyzetben emlékeztetünk kell magunkat, hogy a gyász időszakában vagyunk, és most nem az a feladatunk, hogy ilyen kritikus vagy végleges döntést hozzunk ezekről a kérdésekről. Így ha ilyen jellegű kérdésetek van, akkor azt most tegyétek félre egy kicsit, mert nem gondolom, hogy bárki is tudna erre most megnyugtató vagy végleges választ adni.
Természetesen, meglehet a személyes véleményünk a helyzetről, de mindaddig, amíg nem lesz ebben hivatalos álláspont, maradjunk nyitottak és várjuk a megfelelő időpontot a megfelelő döntéshez. Egyszóval maradjunk türelmesek, viseljük a felelősségünket és gyakoroljunk, aszerint, ahogy azt megkaptuk.
Ennyi, amit mondani szerettem volna. Köszöntelek titeket ezen a találkozón, remélem, hogy sok egyéb dolgot képesek leszünk megoldani és a Nemzetközi Gakyil nevében örömmel üdvözöllek és látlak titeket.
Nagyon köszönöm.
